A felhők tört ma délután San Francisco és a nap kezdett ragyogni. A közelgő meleg időjárás okozta egy túl ismerős érzés, az egyik, hogy legyen végre gyűjtése rovarok, és nem ül bent! Bár én már egy maroknyi helyen idén tavasszal, Hosszú gyűjtési szezon áll előttem. Előretekintve nem tehettem mást, mint visszagondolni az elmúlt két látványos évre, amelyet a nyugat adott nekem. A függőségem illusztrálására, itt van a Google Föld GPS-pontjaim felirata.
Minden zászló egy külön gyűjtési eseményt jelent (figyelmen kívül hagyja a sárga csapokat), ősz között 2007 és télen 2009. Nem követtem nyomon a dedikált gyűjtőutak kilométereit (talán a sokk elkerülése végett), de bizonyára közeledik 30,000. Lehet, hogy a Honda Accord nem egy tipikus terepjármű, de lényegesen megfizethetőbbé teszi a távolságot. Persze a két lapos gumi és a repedt szélvédő nem segít. Könnyen megállapíthatja, hogy Dél-Kaliforniában éltem azzal az óriási zászlófolttal. Ezek többsége Santa Barbara megyében található, amely két új fajt és több tucat megyei rekordot hozott. Arizona kettővel a második 10 egynapos kirándulások, minden éjszaka más helyen. Aztán tavaly nyáron kiszakadtam a délnyugatból, és két és fél hét alatt egy hosszú hurkot áthajtottam középnyugaton.. Körbehúzódtam 4,000 lepidoptera, és most kezdték el az utolsó simításokat az utolsó példányokon. Eddig, csak egy új faj – egy kis Acrolophidae egyetlen példánya Nyugat-Texasból (Peter Jump határozza meg, aki a csoporton a MONA-fasicculumot írja). Bőven maradt még az azonosítóhoz.
Az idei testületben: Egy kirándulás Leavenworth-be, Washington a 2010 Lepkészek’ Társadalmi találkozó. A kéthetes gyűjtőút északon halad Washingtonig, majd kelet felé Idahón keresztül, Utah és Nevada hazafelé. De mint mindig, Arizona és Mexikó világítótorony. És most, hogy Berkeley-ben élek, idén még néhányszor be kell jutnom a Sierrába!
Cool map – how’d you make it?
I’ve got a hard map on the wall in my study with a red glasshead pin at each collecting locality I’ve visited since 1982 (yep, I’m that old!). No question the west and Mexico are where it’s at, but in recent years I’ve become quite enamored with the Great Plains – the whole place seems to have been sort of unfairly ignored.
I connect my GPS to Google Earth, which allows me to download the waypoints and tracks. The end product is incidental, but it’s really wonderful to have all of your collecting points mapped automatically! I can also go backwards from my database, with a click of a button it creates a google earth map of the distribution of my specimens.
Well heck – sounds like I need to get a better GPS, since mine has no download capabilities.
BTW, I’m really liking your blog. There are lots of insect bloggers out there, but not that many who really know what they’re talking about. (And I just noticed the linkback – thanks.)
I suppose you could achieve the same goal by manually entering your waypoints and placing a pin on google earth. A bit slower though when you collect as much as me (I assume you do!).
Köszönöm a hozzászólásokat, I’m really enjoying this medium, wish I had started a while ago! I agree, there are very few good entomology blogs, but yours is one of the best.
You should make a trip to central NY…our woods are packed with moths. In fact, the porch light has been flooded with moths, I should take some pics and make you ID them 😉
Im going to have to steal (er, I mean imitate) your photography set up for the lab. I had to take some photos of teeny-tiny hymenopteran parasitoids for a Canadian collaborator last week and the pics turned out hideous 🙁
I ended up just sending him the specimens, which then involved a whole new set of headaches with customs.